Alma

Alma

Előnyei

C-vitamin-forrás - C-vitamin-tartalma fajtánként változó
jótékonyan hat a székrekedésre és a hasmenésre

A friss alma a főétkezések között fogyasztható, ideális és egészséges eledel - elfér a zsebben, laktató, lédús és üdítő. Némelyik fajtája megfelelő forrása az antioxidáns hatású és az immunrendszert erősítő C-vitaminnak. Energiatartalma aránylag kicsi, viszont jelentős mennyiségű gyümölcscukrot fruktózt tartalmaz. Ezt az egyszerű cukrot, mely édesebb a répacukornál, a szervezet lassabban dolgozza fel, s így hatására a vércukorszint csak lassabban emelkedik, ezért korlátozott mennyiségben még a cukorbetegek is fogyaszthatják.
A természetes gyógymódok hívei az almát éretten és nyersen székrekedés, párolva hasmenés, gyomor- és bélhurut, dunsztkötés formájában pedig különféle bőrgyulladások ellen használják.

Almafajták

Olyan almát válasszunk, amelyik kemény tapintású, és nincsenek rajta barna foltok. A nagyobbak könnyebben túlérnek, mint a kisebbek. A helyben termett fajták a legjobbak, a messziről szállítottak nem mindig őrzik meg ízüket, illatukat és állagukat. Több ezer almafajta létezik, de ezeknek csak kis hányadát árusítják szélesebb körben. A Magyarországon ismertebb fajták a következők: Jonatán, Idared, Jonadel, Jonager, Jonagold, Éva, Gloster, Golden Delicious, Starking, Húsvéti Rozmaring, Ceglédi Piros, Asztraháni Piros, Aranyparmen, Londoni Pepin, Téli Aranyparmen. Újabban kapható a külföldről behozott zöldalma is. Ezek közül kiváló asztali gyümölcs a Jonatán, Ceglédi Piros, Golden Delicious és Aranyparmen, valamint a zöldalma. A rétesalmát elsősorban befőzésre használják. Az Asztraháni és a Ceglédi Piros nyáron érik be, a többi fajta őszi-téli érésű. A szabolcsi alma világviszonylatban is elsőrangú.
Nagyüzemi körülmények között az almát eladásig hűvös helyen, csökkentett oxigéntartalmú helyiségben tárolják. Ezzel elejét veszik az idő előtti túlérésnek és foltosodásnak, s az öregedést is hónapokkal késleltetik. Amikor a gyümölcs a zöldségesnél vagy a közért pultján újra rendes hőmérsékletű és oxigéntartalmú levegőre kerül, érése és öregedése ismét felgyorsul, azaz hamar kásássá válik.

Szárított alma

Friss és szárított almát az ember már a kőkorszak óta fogyaszt, s különösen népszerű volt ez az eledel az ókori Egyiptomban a Kr. e. 12. században. A gyümölcs eltarthatóságát nagyra becsülő szerzetesek az első haszonnövények egyikeként almafákat ültettek az Újvilágban.
A szárítás vagy aszalás a gyümölcstartósítás egyik legősibb módja. A középkori háziasszonyok felfűzött almaszeleteket lógattak le a gerendákról. Ma a karikákat égő kénnel füstölik, nehogy megbarnuljanak, majd fémrácsra helyezve aszalják őket a napon. A nedvességtartalom csökkenésével fokozatosan feldúsul bennük a gyümölcscukor; a sportolók is azért szeretik a szárított almát, mert a benne levő szénhidrát gyorsan átalakul energiává - igaz, a szárított szeletek hatszor annyi energiát tartalmaznak, mint ugyanannyi friss gyümölcs. A puha, bőrszerűvé aszalódott almaszeletekben - ezeket hazánk egyes vidékein bagolytüdőnek nevezik - sok rost és némi vas is található, a friss alma C-vitamin-tartalma azonban a szárítás során teljesen elvész.