AIDS

AIDS

Jót tesznek

teljes kiőrlésű gabonafélék
gyümölcs, zöldség
kemény héjú gyümölcsök, tengeri halak
pasztőrözött tejtermékek
hús, máj, tojás

Korlátozottan fogyasztható

tea, kávé, kóla
alkohol

Ártanak

félig főtt vagy mosatlan élelmiszerek
nyers vagy félig főtt tojás
húspástétomok
pasztőrözetlen tejtermékek

A szerzett immunhiányos tünetegyüttes közkeletű rövidítéssel: AIDS ellen ma még sem védőoltás, sem igazán hatásos gyógyszer nem létezik. Az AIDS-ben szenvedők életminősége azonban a helyes táplálkozással is javítható. A még nem beteg HIV-pozitív vírushordozók is elviselhetőbbé tehetik napjaikat, ha jobban odafigyelnek, arra hogy mi kerül az asztalukra.
Mivel az AIDS az immunrendszert őrli fel, a beteg szervezete képtelen felvenni a harcot a kórokozókkal szemben. Az AIDS első jele a fogyás és az általános kimerültség. Megduzzadhatnak az ágyéki, a nyaki és a hónalji nyirokcsomók. Bőrbetegségek is jelentkezhetnek, leggyakrabban ajakherpesz és szájpenész. A kór előrehaladtával tüdőgyulladás, alultápláltság és különböző rosszindulatú daganatok pl. az úgynevezett Kaposi-szarkóma alakulhatnak ki. Az AIDS-betegek sokkal könnyebben kapják meg az ételek útján terjedő bakteriális fertőzéseket, köztük a lágy héjú sajtok vagy pástétomok közvetítette listeriosist. A rákok, kagylók, osztrigák ugyancsak előidézhetnek fertőzést.
A betegség kései szakaszában gyakran súlyos, visszafordíthatatlan alultápláltság lép fel. Angol és amerikai kutatók ma egyre fontosabbnak tartják, hogy a beteg már az első tünetek jelentkezésekor egészségesebb táplálkozásra térjen át. Az étrend összeállításában a fő szempont a leromlás megelőzése és az immunrendszer erősítése. Kerülendők tehát az olyan élelmiszerek, amelyek további terhet rónak az amúgy is megviselt immunrendszerre.

Mit egyen az AIDS-beteg?

Mivel az AIDS kezelése során alkalmazott gyógyszerek és a beteg által fogyasztott ételek kölcsönösen befolyásolhatják egymás lebontását és felszívódását, legjobb, ha a betegségben szenvedők, illetve a HIV-pozitív vírushordozók szakképzett dietetikushoz fordulnak, aki a kezelőorvossal együttműködve állapítja meg, mire van szüksége a páciensnek.
Bizonyos tápanyagok különösen az A-, B₆- és B₁₂-vitamin, valamint a cink hiánya mai ismereteink szerint nemcsak az immunműködést gyengíti, hanem gyakran a HIV-fertőzöttség velejárója is. Hal, máj nagy zsírtartalmú tej és tejtermékek rendszeres fogyasztásával lehet fokozni ezeknek a tápanyagoknak a bevitelét. A B₁₂-vitamin és a cink legjobb forrása pedig a teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér, valamint a kemény héjú gyümölcsök a dió és mogyoró.
A megállíthatatlan sorvadás nem szükségszerű velejárója az AIDS-nek: a vizsgálatok kimutatták, hogy a testsúlycsökkenés a betegség kései szakaszában nagyrészt az ágyhoz kötöttség előidézte izomsorvadás következménye. Egyes adatok szerint a jó fizikai állapot késleltetheti az AIDS tüneteinek kialakulását. Ezért az olyan étrend, amely a zsírszövet helyett inkább az izomszövetet táplálja, a kíméletes kondíciójavítással kombinálva javíthatja a betegek állapotát. Ez azt jelenti, hogy az étrendnek a lehető legtáplálóbbnak kell lennie és elegendő energiát kell nyújtania. A zsiradékszükségletet legnagyobb részben növényi olajokból és tejtermékekből kell fedezni, ily módon gondoskodva a kellő A-, D-, E-, és K-vitamin-bevitelről.
A teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérfélék és tészták, a rizs, az árpa, a burgonya és a kukorica mind hasznos forrásaik a jó erőnlét megőrzéséhez szükséges összetett szénhidrátoknak. A sovány hús értékes fehérjeforrás, de a betegeknek a tejtermékek, a dió és mogyoró, valamint a gabonafélék és a hüvelyesek fehérjéire is nagy szükségük van.

Az étvágy javítása

A rossz étvágy és a hányinger az AIDS gyakori kísérőtünete. Napi három bőséges étkezés és köztük egy-egy kiadós nassolás segíthet a betegnek erőnléte megőrzésében és kondíciója javításában. Ha a napi három bőséges étkezés nem oldható meg, az alábbiakat érdemes megpróbálni:
kisebb étkezéseket naponta hat alkalommal
energiadús italok fogyasztását félórával az étkezés után
az étkezések között dió, mogyoró, olajos magvak pl. tökmag fogyasztását - energia, vitaminok és ásványi anyagok egyaránt vannak bennük
Hányinger esetén kerülendők:
zsíros, olajos, fűszeres ételek
savanyú italok
a kedvenc ételek, nehogy ízük a rosszullétére emlékeztesse a beteget, és akkor se kívánja majd őket, amikor jobban van.

Harc a vírus ellen

A HIV elleni küzdelemben a tápanyagok közül a vitaminok és az ásványi anyagok a legfontosabb szövetségeseink. Az immunrendszer számára létfontosságú a B₆- és a B₁₂-vitamin, a pantoténsav és a folsav, valamint a májban, a tojássárgájában és a legtöbb tejtermékben bőven megtalálható A-vitamin.
Az olyan antioxidánsok, mint a béta-karotin fő forrásai a sötétzöld levélzöldségek és a narancssárga színű gyümölcsök, zöldségek, a C-vitamin paprika és citrusfélék, valamint az E-vitamin hidegen sajtolt olajok, dió, mogyoró avokádó védelmet nyújtanak a szabad gyökökkel szemben. A cinkről, a vasról és a szelénről ugyancsak azt tartják, hogy fontos szerepet játszanak a HIV elleni harcban. Egyes kutatók szerint a szelén késlelteti a fertőzötteknél a betegség felszínre törését.
Sok HIV-pozitív és AIDS-es beteg makrobiotikus étrendre tér át. Ez a diéta azonban többet árthat, mint amennyit használ, hiszen jobbára nagy tömegű, de energiaszegény táplálékból áll. Mivel a csökkent étvágy a betegség jellegzetes tünete, a páciensek rendszerint nem képesek elegendő makrobiotikus ételt fogyasztani.
Azokat, akik eljutottak a betegség végső stádiumába, biztassuk, hogy egyenek kedvükre való ételeket. Az evés soha ne okozzon a betegnek stresszt. Ne feledjük: bármilyen ennivaló jobb a semminél!