Az 1700-as évek elején Brazíliában még nem kezdődött meg a kávétermesztés. Amikor 1727-ben meghívták Brazíliát, hogy segítsen elsimítani a Holland és Francia Guyana közötti határvitákat, a brazilok örömmel közvetítettek, hiszen jó alkalmuk nyílt rá, hogy megszerezzék Guyana néhány korábban szigorúan őrzött kávépalántáját.
A több változatban ismert történet úgy folytatódik, hogy Francisco de Mallo Palhetát, a jóképű és hódításairól ismert századost küldték el Guyanába döntőbíráskodni. Miután megérkezett, megpróbált a kormányzó kegyeibe férkőzni, a feleségével pedig rövid szerelmi viszonyba bonyolódott. A határvita megoldódott, s Palheta számára eljött a búcsúzás órája. A kormányzó felesége, mind politikai, mind szerelmi szolgálataiért jelképesen egy virágcsokrot adott neki ajándékba. A virágok közé egy kávénövény levágott darabjait rejtette. Ezen a ponton térnek el egymástól a történet változatai: egyesek azt állítják, hogy a századosnak nyilvánosan ajándékoztak mintegy ezer kávémagot és öt élő növényt. Bármi az igazság, Palheta visszatért Brazíliába a növények darabjaival, a magvakkal, illetve a csemetékkel.
Először csak jelentéktelen méretekben zajlott a termesztés, elsősorban helyi fogyasztásra. Ám a növény olyan jól megszokta az ottani klímát, talajt és földrajzi adottságokat, hogy a termelés nemsokára már nagyban folyhatott. 1765-ben elindultak az első brazil kávészállítmányok Lisszabon irányába.
Az első ültetvényesek
Az első ültetvényeseknek a moszkitóktól nyüzsgő őserdőktől kellett elhódítaniuk területeket a tikkasztó hőségben. Nemcsak el kellett ültetniük a kávépalántákat, hanem - ami még ennél is fontosabb volt - táplálékot kellett szerezniük maguknak. Majd védelmet nyújtó hajlékot kellett nyújtaniuk családjuknak, rabszolgáiknak, gépeiknek és terményeiknek. Minthogy minden oldalon őserdő vette körül őket, teljesen elszigetelődtek a világtól, úgyhogy az első fazendák avagy földbirtokok jelentették az emberi élet kezdetét az őserdőben.
Ahogy a kávé íze meghódította Európa és Amerika mind növekvő számú városi polgárát, az ültetvényesek mind jobbmódúak lettek, a fazendák terjeszkedtek, és az ültetvényes élet is kényelmesebbé vált. Az addig soha nem látott jómód időszaka volt ez.
Amint Stanley Stein Vassouras, a Brazilian Coffe County 1850-1900 (vassouras, a brazil kávétermő vidék) című munkájában rámutat, a brazíliai kávéfeldolgozás óriási hatást gyakorolt a gazdasági és a társadalmi életre. Gazdasági szempontból a kávéfeldolgozás káros függőséget jelentett egy főterménytől, amely érzékenyen reagált a világpiac ingadozásaira. A termény ráadásul ki volt téve az időjárás szeszélyeinek. Az Andok felől fújó hideg szél kemény fagyokat okozott, s néha majdnem odalett a termés.
Társadalmi értelemben a kávéfeldolgozás új arisztokráciát hozott létre, a kávébárókat, akik nagyméretű fazendáikon élték zsarnoki életüket.
Szintén a kávéfeldolgozás okozta az afrikai rabszolgák soha nem látott tömeges beáramlását, ami nemcsak rétegezte a társadalmat, hanem örök időkre megváltoztatta Brazília középső részének etnikai összetételét.
A kávé és a rabszolgaság
A haciendák és a fazendák, vagyis a spanyol és portugál gyarmatokon kialakított masszív földbirtokok a rabszolgák munkájából épültek fel. 1840 és 1850 között több mint 370 ezer afrikai rabszolgát csempésztek be nyíltan Brazíliába. A spanyol nyelvű gyarmatokon az 1850-es években eltörölték a rabszolgaságot, de Brazíliában egészen 1888-ig legális maradt.
 |
| Kávébabszüret. Francisco Miranda (1750-1816) festménye |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése