A 16. század vége felé a Közel-Keleten járt utazók és botanikusok furcsa növényről és a belőle készült italról küldtek híreket Európába. Amint a hírek szaporodtak és sűrűsödtek, az európai kereskedők kezdték felismerni az új árucikkben rejlő lehetőségeket. A velenceiek már korábban is kereskedtek a Közel-Kelettel, és gyorsan kihasználták az alkalmat, s az 1600-as évek elején Mekkából megérkeztek Velencébe az első, kávébabbal telt zsákok.
Az arab monopólium
A velenceiek ellátása kávéval gyümölcsöző exportüzletnek bizonyult az araboknak, úgyhogy majd egy évszázadig féltékenyen őrizték kiváltságaikat. Hosszú idő telt el, amíg biztossá vált, hogy egyetlen, kicsírázni képes babszem sem hagyja el az országot; a szemeket vagy megfőzték, vagy kiszárították, s a külföldieket jó távol tartották a kávéültetvényektől. A 17. század vége felé Jemen maradt Európa egyetlen kávéexportőre.
A holland vállalkozás
Abban az időben, amikor a velenceiek megkapták az első kávébabküldeményüket, holland kereskedők elkezdtek foglalkozni a kávéültetés és - forgalmazás lehetőségeivel. Korábban már számos információt szereztek erről a botanikusaiktól, s a hollandok nem látták be, miért kell a kávéüzletnek arab monopóliumnak maradnia. Ekkoriban a hollandok számítottak Európa legaktívabb kereskedőinek, s az ő tulajdonukban voltak a legjobb kereskedőhajók. Nem meglepő tehát, hogy egy holland kereskedő ellopott egy mokkai kávépalántát, és sikerült sértetlenül áthoznia Európába.
A század közepére már megjelentek az első kísérleti ültetvények. Jáva szigetén, Hollandia kelet-indiai gyarmatán, innen kapta nevét a híres mokka-jávai babtípus, és az 1690-es évek végére gyors egymásutánban létesültek az újabb kávéültetvények a szomszédos Szumátrán, Timorban, Bali és Celebesz szigetén. A vállalkozó kedvű Holland Kelet-indiai Társaság Ceylonban is nagyarányú kávételepítésbe fogott: itt már korábban az arabok megismertették a kávét.
Az univerzális kávéóvoda
1706-ban a jávai holland kávétermesztők hazaküldték az első babtermést, valamint egy kávépalántát, amelyet gondosan elültettek az amszterdami botanikus kertben. A küldemény, kicsike volt, később mégis kulcsszerepet játszott a kávékereskedelem történetében. Amszterdam lett a holland gyarmatokon termesztett kávé központi piaca, s a növényen termett bogyókból kifejlődött későbbi csemetéket vitték át az Újvilágba. Dr. James Douglas 18. századi tudós ezeket a palántákat tekintette a nyugati kávéültetvények őseinek, s az amszterdami Botanikus Kertet elnevezte univerzális kávéóvodának.
Ajándékfa a királynak
1714-ben Amszterdam polgármestere megajándékozta XIV. Lajost egy egészséges, öt láb magas kávéfával, ami már a botanikus kertben hajtott ki. A franciák se voltak vakok, hogy ne tűntek volna fel nekik a holland kereskedelmi sikerek, s bizony kicsempésztek kávémagvakat Mokkából a Madagaszkár közelében fekvő Réunion szigetre.
Az otthoni termesztéssel már nem volt ekkora sikerük, úgyhogy a Fát, ahogy az Amszterdamból érkezett egyedet nevezték, a legnagyobb hódolat és tisztelet övezte.
A Jardin des Plantes-ban ültették el, ahol a különlegesen megépített melegházat a királyi botanikus gondjaira bízták.
XIV. Lajos titkolt álma volt, hogy a Fa magvai legyenek a majdani kávéültetvények alapjai a francia gyarmatokon. Óhaja valóság lett, mivel a Fa virágba borult, gyümölcsöt hozott, s így vált a legtöbb, napjainkban Közép- és Dél-Amerikában termő kávéfa ősévé.
Kávétermesztés az Újvilágban
Régóta vitatkoznak azon, vajon a hollandok vagy a franciák telepítették az első kávéültetvényeket az Újvilágba. Egy évvel azután, hogy a franciák megkapták a Fát, a hollandok kávénövényeket küldtek az amszterdami Botanikus Kertből a Dél-Amerika északi vidékén elterülő guyanai gyarmataikra. Nem sokkal később - a pontos dátum máig vitatott - egy francia flottatiszt, Gabriel Mathieu de Clieu elhatározta, hogy kávéültetvényt hoz létre az Újvilágban. Nagy nehézségek árán beszerzett néhány palántát a Jardin des Plantes-ból. A történészek máig vitatkoznak azon, hogy egy palántát vagy többet.
De Clieu becses rakományával a fedélzeten elhajózott Martinique szigetére, Guyanától északra. Hosszú és fáradságos utazás volt. Nemcsak a történet, hogy az egyik utas többször megkísérelte tönkretenni a palántákat, illetve levágni a leveleiket, hanem a hajósokra is igen sok baj és veszély várt. Szörnyű viharokba kerültek, kalózok támadtak rájuk, végül napokon át szélcsendben kellett várakozniuk. Bár már majdnem elfogyott a víztartalékuk, de Clieu megosztotta a maga szűkös adagját az értékes növénnyel. Csodával határos módon mindketten túlélték az utat. s a növénykét elültették a tiszt kertjében. Itt fegyveres őr vigyázott rá, úgyhogy a fa kivirágzott és szépen növekedett, s de Clieu 1726-ban leszedhette róla az első terméseket.
Ötven évvel később már csaknem 19 millió kávéfa nőtt Martinique szigetén, s de Clieu álma kezdett valóra válni.
A martinique-i és Holland Guyana-i kávéültetvények nyomán újabbak keletkeztek a Nyugat-Indiák egész területén, valamint Közép- és Dél-Amerikában.
 |
| Az arab kereskedők szigorúan ellenőrizték a Jemenben előállított mokkakávé forgalmát |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése