A kávépalánta valamikor i. sz. 575 és 850 között került Etiópiából Arábiába. Hogyan, az nem világos, az egyik lehetséges magyarázat szerint a magvakat afrikai törzsek tagjai juttatták el vándorlásukkal Kenyából és Etiópiából az arab félszigetre. Végül a dárdavető perzsák visszaűzték őket, de a mai Jemen területén kávéfákat hagytak maguk mögött.
Mítoszok és legendák
Egy másik változat szerint arab rabszolga-kereskedők hozták magukkal a magvakat etiópiai portyáikról; vagy, ami még valószínűbb, a szufik, a táncoló derviseiről ismert misztikus iszlám szekta tagjai vitték az első kávécserjéket északra. Ezt a klasszikus arab irodalom is hitelesíti mondván, egy szufi nagymester, Ali ben Omar al Shadili vitte a kávét Arábiába. Al Shadili egy darabig Etiópiában élt, mielőtt kolostort alapított Mokka jemeni kikötővárosban. Mivel a későbbiekben Mokka szentjeként kezdték emlegetni, alighanem azonos azzal a legendabeli Omárral, aki sivatagi száműzetése idején fedezte fel a kávébabot, noha a két történet között nincs összefüggés.
Dr. Douglas szerint Monsieur de Nointel, IV. Lajos arab követe igencsak megbízható leírást bányászott elő egy halom eredeti kéziratból. A szöveget 1587-ben egy arab írta; ez számított akkoriban a kávéhasználatról és a növény közel-keleti elterjedéséről szóló legkorábbi feljegyzésnek. A szerző elmondja, hogy miközben az adeni mufti a 15. század közepén átutazott Perzsián, észrevette, hogy némelyik honfitársa kávét iszik. A mufti betegen tért vissza Ádenbe, de eszébe jutott az ital, s úgy gondolta, hátha segít rajta. Hozatott magának belőle, s azt tapasztalta, hogy nemcsak elűzi az álmát anélkül, hogy károsító hatással lenne rá, hanem teljesen megszüntette a tompaságot és az álmosságot, s élénkebbé és vidámabbá tette a szokásosnál.
A mufti a főzet áldásos hatásait meg akarta osztani derviseivel, úgyhogy kávét itatott velük, mielőtt hozzákezdtek volna egész éjszakás imáiknak. Látta, hogy ők is teljes éberséggel és szabad lélekkel ellátták minden vallási feladatukat.
Bármilyen útvonalon és körülmények között került is a kávé északra, komoly bizonyítékok vannak rá, hogy az első, megművelt kávéfák jemeni kolostorok kertjében nőttek, s a legtöbb arab szaktekintély egyetért abban, hogy a szufi közösségnek fontos szerepe volt a kávé meghonosításában.
Az ételből ital válik
Hasonlóan a növény felfedezéséhez, illetve az Arábia felé megtett odisszeájához, arról is különböző történelmi spekulációk születtek, hogyan vált az ételből forró ital.
A korai európai felfedezők és botanikusok azt állítják, hogy az etiópok nyers kávébabot rágtak nyilvánvalóan stimuláló hatása miatt. Az érett kávécseresznyéket időnként porrá törték, összekeverték állati zsiradékkal, s a keverékből golyókat gyúrtak. A zsiradékból, koffeinből és húsfehérjékből álló, erőt adó elegy életfontosságú energiaforrásnak bizonyult, s különösen akkor vált értékessé, amikor, törzsi háborúk alkalmával, a harcosoknak minden erejükre szükségük volt. A kávécseresznyét valószínűleg érett gyümölcsként is fogyasztották, hiszen a gyümölcshús édes és koffeint tartalmaz.
A korai feljegyzések tanúsága szerint bort is készítettek az érett kávécseresznyék erjesztett levéből. Az így készült bort qahwahnak nevezték, s ez azt jelenti: ami izgatja és felébreszti a szellemet - e fogalmazást végül mind a borral, mind a kávéval kapcsolatban használni kezdték. Minthogy a bor fogyasztását Mohamed megtiltotta, a kávét Arábia bora néven kezdték emlegetni.
Lehet, hogy Arábiában a kávét ételnek is tekintették, s csak később kezdték vízzel összekeverni, hogy ital váljék belőle. Utóbbi legkorábbi változata valószínűleg úgy készült, hogy egész kávébabhüvelyeket áztattak hideg vízbe. Később a hüvelyeket szabad tűz felett megpörkölték, majd mintegy harminc percig főzték vízben, mígnem halványsárga főzetet nyertek belőlük.
Még i. sz. 1000 körül is zöld kávébabból és a héjából készült, viszonylag kezdetleges italt fogyasztottak az emberek. Valószínűleg csak a 13. században kezdték a kávébabokat megszárítani ivás előtt. Kitették őket a napra, s miután megszáradtak, hosszabb ideig is lehetett őket tárolni. Innen már csak rövid lépés vezetett odáig, hogy faszén felett meg is pörkölték a babokat.
Bun és bunchum
A kávénövény afrikai neve a bun volt, ebből lett az arab bunn, mely egyaránt vonatkozott a növényre és a bogyóra. Rhazes (i. sz. 850-922), Perzsiában élő orvosnak, Galenus és Hippokratész tanítványának orvosi enciklopédiájában bunchum néven emlegetik a kávébabot. Kétségtelenül az általa a kávénak tulajdonított gyógyerejű hatás vezetett oda, hogy több mint ezer évig gyógyszernek tekintették a növényt. Hasonló véleménye volt a kávéról Avicennának (i. sz. 980-1037), egy másik kiemelkedő mozlim orvosnak és filozófusnak.
Az italt jelentő kávé szó a török kahből ered, amely viszont az arab kahwára (vagy qahwahra) vezethető vissza.
Korai használati módszerek
Kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniák alkalmával, illetve orvosi rendeletre fogyasztották. Miután az orvosok felismerték a kávé áldásos hatásait, mind többen kezdték javasolni a fogyasztását betegeinek. Megdöbbentő, hányféle betegség kezelésére használták a kávét: vesekő, köszvény, himlő, kanyaró és köhögés ellen. Egy, a kávéról és felhasználási módjairól írt, 17. század végi értekezés Prosper Alpinus botanikust idézi.
Az egyiptomi orvosságokról és növényekről szóló könyvében Alpinus ezt írja: Nagyszerű gyógyszer a női vérzés megakadása esetén, ennélfogva gyakran használják is az asszonyok, amikor vérük nem a kívánt sebességgel folyik... gyorsan ható és biztos gyógyszer azon asszonyok számára, akiknek éles fájdalmakat kell kiállniuk, mert nem tudnak menstruálni.
Később leírja azt is, hogyan készül a kávé: Kétféle módon készítik el ezt a főzetet: az egyik módszer szerint az említett magot héjastul főzik meg, a másik szerint azonban csak a kávébabot használják fel. A héjastul főzött kávé az erősebb.
A magvakat egy vasedénybe teszik, amelyet fedővel szorosan lezárnak. A vasedényt egy beleillesztett nyárs segítségével forgatják a tűz felett, mígnem a magvak jól megpörkölődnek; ezután porrá zúzzák őket, de csak annyit érdemes így felhasználni, amennyi a kávézóknak szükségeltetik; például adjunk egyharmad kanálnyit mindenkinek úgy, hogy a kávét egy pohár, forrásban levő vízbe tesszük, s adjunk hozzá egy kis cukrot; miután hagytuk forrni egy kis ideig, öntsük kis porcelán- vagy bármilyen más anyagból készült tálkába a poharak tartalmát, így igyuk apró kortyokban olyan forrón, ahogy csak lehet.
 |
| Az illusztráció azt mutatja, hogyan készítették az arabok kezdetben nyílt tűzön a kávét. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése