Miután a kávébabok átkerültek Európába, elhagyták a botanikusok szekrényeit és a patikusok boltjaiba vándoroltak, ahol a 17. századi orvosok, vegyészek, növénygyűjtők, sőt bábaasszonyok gyógyszerkészletének egyik meghatározó darabjai lettek.
A kávét nemcsak magas ára, hanem talán erős íze miatt is gyógyszernek tartották; valaki azt írta róla, hogy fekete, émelyítő, pokolban főzött szer. Hahnemann, a homeopátia atyja határozottan állította: A kávé teljes mértékben gyógyhatású szer. Senki nem akadt még, aki ne lett volna rosszul, amikor életében először dohányzott. Nem akadt még egészséges íny, mely az erős kávét cukor nélkül első ízlelésre vonzó italnak érzékelte volna.
A test kedélyállapotairól szóló tan, amit a növénygyűjtő Galenus (i. sz. 131-200) hirdetett, továbbra is uralta az európai, valamint az iszlám orvostudományt. A tan kimondta, hogy a négyféle kedélyállapot - a sárga epe, a fekete epe, a nyálka és a vér jelképezi őket - meglátszik az ember fizikai felépítésén is. Ha a kedélyállapotok egyensúlyi helyzete túlságosan felborul, az ember megbetegszik. Ám a kedélyállapotok két-két fizikai jelenséghez is kapcsolódnak: a meleghez, a hideghez, a nedvességhez és a szárazsághoz. Úgy vélték, a táplálékban, az italokban és a gyógyszerekben megtalálhatók ezek az adottságok, amik az egyensúlyhiányt hivatottak ellensúlyozni.
Ahogy a kávé történetében lenni szokott, most sem volt egyetértés. Egyes orvosok azt állították, hogy a kávé hideg és száraz. Megint mások úgy vélték, a kávébab hüvelyének mások a tulajdonságai, mint a babszemnek. De ez a zavar természetesnek tűnik, ha meggondoljuk, hányféle betegségre írták fel a kávét mint gyógyírt.
Egy, némi leplezett gúnnyal megírt, 1663-ból való könyvecske példákat hoz olyan személyekről és lakóhelyükről, akiket a kávé meggyógyított, miután az orvosok már letettek róluk.Ezek közé tartozott Benjamin Bad-cock, Laydenben kávét ivott, és a felesége négy évig meddő maradt, mire a férfi felhagyott a kávéivással, és háromnegyed év múlva az asszony szép, életerős kisfiút hozott a világra, valamint a rotterdami Anne Marine, aki a felső ajkán nőtt szemölcs miatt szenvedett. Minél többször vágták fel neki, annál nagyobbra nőtt, úgyhogy végül kávét kezdett inni, a szemölcs meg egyszerűen belepottyant a csészébe, amikor a szájához emelte azt.
Egy, a fentinél komolyabb feljegyzésben egy munkatársakkal együtt kísérletező francia orvos azt bizonygatta, hogy a kávé, számos egyéb gyógyhatása mellett, segít a másnaposságon és jó a hányinger ellen, előmozdítja a vizeletürülést és meggyógyítja a vízkórt, a himlőt és a köszvényt. A francia Larousse enciklopédia azt állította, hogy a kávé különösen javallott minden irodalmár számára, valamint katonáknak, matrózoknak és forró környezetben dolgozó munkásoknak, valamint, furcsa módon, olyan vidékek lakóinak, ahol magas a kretének száma.
A kávé mint ajzószer
A koffein némely káros utóhatása sem maradt említetlen. Egy köztiszteletben álló orvos így ír erről: Amikor felébredek, az értelmem és az aktivitásom olyan, mint egy osztrigáé. Mihelyt megittam a kávét, az emlékezet, hogy úgy mondjam, a nyelvem hegyére szökken; az eredmény gyakran lesz beszédesség, kapkodás, olyasminek a kikottyantása, amit jobb lett volna magamban tartani. Ilyenkor semmi nyoma az önuralomnak és a megfontoltságnak.
Dr. Thornton kedvezőbben ítéli meg a helyzetet: Egy csésze kávé megerősíti és felfrissíti mentális és testi képességeinket; nincs ennél semmi üdítőbb egy tudós vagy egy munkás számára.
Más kiváló szerzők is elismeréssel szóltak a kávé kreativitást elősegítő hatásáról. Balzac, Zola, Baudelaire, Victor Hugo, Molière és Voltaire szenvedélyes kávéivó volt. Mind Molière-től, mind Voltaire-től szokták idézni válaszukat arra a megjegyzésre, miszerint a kávé lassan ölő méreg. Már ötven éve élek vele rendszeresen, s hacsak nem lenne valóban igen lassan ölő, már régen meghaltam volna.
A túlzott mértékű kávéivás tekintélyes mennyiségű orvosi vélemény megfogalmazásához szolgáltatott okot. Hahnemann kávébetegségről beszél, ami kellemetlen létérzéshez, alacsonyabb vitalitásszinthez, egyfajta paralízishez vezet. Egyéb negatív hatásai közé tartozik állítólag a melankólia, az aranyér, a fejfájás és a csökkent libidó.
Foglalkoztak a kávé gyermekekre, illetve kismamákra gyakorolt káros hatásaival is. Úgy gondolták, elsősorban a kávé okozza a gyerekek fogromlását, valamint az angolkórt és a szoptatós anyák mellzörejét.
A kávé ellenfelei közé tartozott Sinibaldi, a kiváló olasz orvos író: Az Ázsiával és az Újvilággal való kereskedés következménye nemcsak a himlő és néhány más betegség, hanem egy új ital is, amely a legszörnyűbb módon járult hozzá szervezetünk hanyatlásához ... debilitást okoz, megváltoztatja a gyomornedveket, gyakran görcsöket idéz elő, a végtagok bénulásához, illetve szédüléshez vezet.
Az orvosok jó néhány évig vitatkoztak, s ahogy az orvosok kifinomultabb vizsgálati szempontokkal gazdagodtak, újabb és újabb érveket hoztak fel a kávé mellett és ellen: egyesek a testre és a szellemre tett jótékony, mások káros hatásait emelték ki. A polémia napjainkig sem ért véget.
A kávé és az egészséges bőr
Japánban, ahol a zöld tea közel ezer éve nemzeti italnak számít, a kávé érthetően lassan tört utat magának. Arrafelé egészen a 19. századig nem ismerték, és ma se számít igazán fejlett piacnak.
Bár Japánban nem isznak sok kávét, ez a hazája egy kissé furcsa szokásnak: az emberek a pörkölt kávébabbal telt medencében fekszenek. Úgy vélik ugyanis, hogy a kávé az egészséges bőr számára szükséges anyagokat tartalmaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése