Borsó (velő- és cukor-)
Előnyei
értékes tiamin- ( B₁-vitamin-) forrás
jó ( a cukorborsó kitűnő) C-vitaminforrás
fehérjét, rostanyagot, folsavat és foszfort tartalmaz
a cukorborsó jó béta-karotin- és káliumforrás
Minthogy nem teljesen éretten fogyasztják, a borsóban viszonylag kevesebb a fehérje, de több a C-vitamin, mint a többi hüvelyesben, például a babban. Egy adag (65 g) főtt borsó energiatartalma 50 kcal; megvan benne a napi C-vitamin-szükséglet negyede és a napi tiaminszükséglet fele. Folsavat, rostanyagot és foszfort is tartalmaz.
Amint a hüvelyeket leszedik a szárról, a borsóban levő természetes cukor kezd keményítővé átalakulni. Minthogy a feldolgozásra kerülő borsót a szedés után rendszerint nagyon hamar lefagyasztják, a végbemenő kémiai változások minimálisak. Ezzel szemben a friss borsó esetleg csak napok múlva jut el a zöldségeshez, s ezalatt a cukor nagy része keményítővé alakul. A mirelit borsót sokan azért fogyasztják szívesebben, mert zsengébbnek találják. Minthogy azonban a borsót fagyasztás előtt előfőzik, veszít valamennyit C-vitamin- és tiamintartalmából. További vitaminveszteség következik be, amikor a borsót megfőzik. A konzervborsó a konzerválás során szintén elveszíti C-vitamin-tartalmának jelentős részét, s ilyenkor többnyire sót és cukrot is adnak hozzá.
A hüvelyestül fogyasztható cukorborsónak sokkal nagyobb a C-vitamin-tartalma, mint a kifejtő velőborsóé, hiszen az elfogyasztott hüvelyben is rengeteg vitamin van. Ha 10 dkg cukorborsót - hüvellyel együtt - nyers saláta formájában vagy hirtelen megpirítva elfogyasztunk, szervezetünket az egész napra ajánlott mennyiségnél is több C-vitaminhoz juttatjuk. A cukorborsó emellett jó béta-karotin- és káliumforrás, és kielégítő mennyiségben tartalmaz élelmi rostokat is.
A kis, lapos hüvelyben megbúvó apró borsószemek valójában még éretlenek, ezért a kerti zöldborsónál kevesebb fehérjét tartalmaznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése